Mit jelent nekem a nőiség, nőiesség?

Sokáig nem is tudtam megfogalmazni, és valahogy mindig oda lyukadtam ki, hogy csak és kizárólag akkor nőies egy nő, ha szép, tökéletes alakja van, és örökké fiatal.

​

Hát ez óriási tévedés.

​

Valahol ott kezdődött az egész, amikor egyik nap kigondoltam az általános iskolába menet - talán negyedikes lehettem -, hogy felveszem a kedvenc szandálomat. A mai napig emlékszem rá, hogy fehér és piros színe volt, keresztpántos elöl, csipkézett bőr. Picit emelt volt a sarka, amolyan négyszögletű, de talán alig lehetett 1-2 centis. Imádtam benne lenni. Nem is tudom, hogy miért tetszett ennyire, de szerettem nagyon.

Iskolába viszont aznap vettem fel először, és utoljára is.

Ugyanis a nagy büszkén felvett picit magasított sarkú szandálom az osztályfőnöknek olyannyira nem tetszett, hogy kiültetett az osztállyal szembe az óra előtt, és az egész órát ott kellet végigülnöm abban a tudatban, hogy hogy képzelem, hogy ilyen szandálban jövök iskolába.

Hát azt a szégyent, amit én akkor ott megéltem, nem kívánom senkinek.

Az egész osztály engem nézett. Én pedig a szandálomat. Nagyon kínos volt.

Szégyelltem magam, ugyanakkor nem értettem, hogy miért is probléma ez.

​

Mikor nagyobb lettem, akkor pedig irigykedve néztem a többieket, hogy milyen csinosan öltözködnek, mennyire nőiesek. Én egyáltalán nem voltam az. És valahogy nem is akartam az lenni. Legszívesebben láthatatlanná váltam volna, hogy senki észre se vegyen.

​

Később bekerültem a tánciskolába, és ott aztán láttam mindenfélét. Kicsit dundi, túl sovány, magas, alacsony, szép, kevésbé szép, vicces, komor. Mindenféle nő megfordult. És tánc közben többségük kinyílt, ragyogott, és a mozdulatok által csodásan nőiessé vált.

​

Itt tudtam helyrehozni a kiskori élményt, hiszen itt már magassarkúban nemhogy létezni, hanem táncolni kellett. 

És azt is láttam, hogy mindegy, hogy hogy néz ki valaki, attól még lehet nőies, és lehet olyan kisugárzása, ami vonzó.

​

Valami más szükséges a nőiséghez. Amikor pedig hastáncolni kezdtem, teljes nyugalom fogott el, hogy bátran lehet pocakom, nem a kockahas a lényeg. Sőt, azzal nem is lehet hastáncolni rendesen. És megszerettem a hasamat is. 

A nőiségnek ezer arca van. Nincs ideális, nincs olyan, hogy csak ez vagy az az elfogadható és szép. Máshol keresendő a megoldás.

​

Méghozzá legbelül.

​

​

Nem volt más választásom, mint szembenézni önmagammal. Megismerni a működésemet, a mintáimat, a romboló hiedelmeimet, és a téves elképzeléseimet, és helyettük újakat kreálni!

​

Újraalkotni a nézőpontjaimat, beengedni újakat, eldobni a régieket, melyek már nem működnek, és működőképessé tenni önmagamat.

Itt és most. Nem majd, nem 10 év múlva, hanem most. Most tudok tenni önmagamért, most tudok változtatni valamin, ami nem tetszik.

És azzal, hogy meglépem, óriási energia szabadul fel. 

​

A nőiséget időről-időre fel kell ébreszteni!

​

Így született meg ez a workshop is, hogy segítsen Téged a halogatás és a kifogáskeresés megszüntetésében, hogy önmagad legnagyobb rajongója, segítője tudj lenni nőiséged újjászületésében, felébresztésében. 

​

Itt és most EGY LÉPÉST tehetsz önmagad felé. Nem kell azonnal a létra tetejére lépni. Legyél eggyel jobb, mint tegnap, önmagad számára eggyel szerethetőbb, mint tegnap.

​

A jelmondatod ezentúl ez lesz:

​

​

​

Jelentkezem!

​