- Feszültséget érzek. Nem alszom jól. Túl sok dolog kavarog bennem. Kizökkentem. Néha még azt sem tudom, mi a baj, de érzem, hogy valami nincs rendben.

​

- Le tudod rajzolni ezt a feszültséget?

​

- Nem, sosem rajzoltam. Félek ettől is. Utoljára iskolában kellett rajzolni. Nem is szerettem akkor sem. Béna vagyok hozzá.

​

- Nem gond, most nem azt számít, hogy hogy néz ki. Csak engedd, hogy a kezed vezessen. Vegyél egy nagy levegőt, a szemedet is becsukhatod pár pillanatra, és csak hagyd, hogy megjelenjen most valami.

​

​

...és akkor elkezdte. Rajzolt, én kérdeztem, néha nevetett, néha a könnye is kicsordult, nagy levegőket vett. A végén ezt mondta:

​

- 35 éve senki nem tudott rávenni arra, hogy rajzoljak. Megkönnyebbültem. Olyan jó érzés. Mintha kitettem volna azt, ami bent kavargott. Mennyire látszik minden. Sosem hittem volna. Örülök.  Olyan könnyű érzés van most bennem.

​

​

Mitől lehet kreatív az önismeret? Mitől lehet örömteli és játékos?

Attól, hogy milyen eszközöket használunk.

Annyi tanácsot kapunk életünk során, annyi feladatot, annyi mindent olvasunk és tanulunk. Közben pedig egy dolog marad ki. A játékosság. A felszabadult örömteli önmegismerés. 

Nem kell ezt görcsösen akarni, feszegetni, megoldani erővel.

Néha a legegyszerűbb megoldás a leghatásosabb. 

​

Próbáld ki Te is!

​

Rajzolj, alkoss, nézz magadra teljesen másképp, mint eddig.

Használj olyan eszközöket, amelyekről azt hitted, sosem tudod használni.  

És mi ebben a legjobb? Hogy nem is kell tudnod használni, mert benned van!

​

Szeretettel várlak!

Akár e-mailen, akár telefonon is tudsz bővebb információt kérni!

​